Eleinte bunkónak éreztem Mogács Dániel megnyilvánulásait, de önmagamat vizsgálva rájöttem, hogy csak a jelenség furcsa. Furcsa, hogy egy komoly beszélgetésekről szóló műsorban valaki poénkodva mosolyra fakasztja a műsorvezetőt. Aztán egyre csak jöttek a poénok, Kálmán Olga is vette a lapot és egyre jobban reagált. Csak azt sajnálom, hogy ahhoz az egyetlen fránya kérdéshez annyira ragaszkodott, illetve, ha már ragaszkodott, igazán belemehetett volna a játékba, hátha úgy több hazsnos infót tud kiszedni a vendégéből. De beszéljenek inkább a képek:

A alap oldal a http://www.google.com/realtime címen érhető el, folyamatosan élesítik, hogy mindenki számára elérhető legyen, a magyar itt van. Sőt lehetőség van arra is, hogy e-mailben értesítést kapjunk az általunk fontosnak gondolt kifejezések frissítéséről, a Google Figyelő itt érhető el.

Itt egy picit elgondolkodtam és eszembe jutott, vajon mikor vásárolja fel vagy fejleszti ki saját Brandmonitorát a Google? Szép kis pénzeket tehetne zsebre, hiszen mindent látó szeme valóban kitűnő lehetőséget adna arra, hogy valaki részletes adatokat kapjon egy adott márkáról. A Brandmonitor egyébként saját márkanevek, termékcsoportok és versenytársak figyelésére alkalmas. Olyan keresőmotor, amely “376.000 blog, 6000 fórumrendszer,
114 videómegosztó, 76 közösségi oldal, webáruházak, aukciós oldalak, árösszehasonlító oldalak, híroldalak felkerülő tartalmait, tartalom-hozzászólásait, kommentjeit, bejegyzéseit szemlézi és rangsorolja.”

Frissítve: Közben Lakos Petya Google-szakértőm felvilágosított, hogy ott van ám a Google Trends, Alerts és Insights, amelyekkel végül is lehet ám szépen monitorozni saját márkánkat.

“Ha a búza DNS-e 17 milliárd bázispárból áll és ez 28 Gbyte-ot foglal el, az emberé pedig 3 milliárd bázispárból áll, akkor hány Gbyte az emberi DNS?
A számoláshoz letöltheti a búza DNS-ét: http://www.cerealsdb.uk.net/sequences/CSgDNA-5x-Aug2010.fas.gz”

2011-ben ez valóban korszerű feladat lenne.

Itt, egyszerre láthatom, hogy mit üzent a Gépház, kitől kaptam levelet, sőt meg is nyithatok egyet azok közül vagy éppen egyet el is kezdhetek írni egyet, miközben szabadon váltogathatom a nézeteket. Gmail-nél ugyanehhez többször kell megnyitnom a felületet. Miért? Kinek kell írnom, hogy a Gmail is átvegye ezt az apróságot? Vagy van ilyen funkció, csak nem tudok róla? Hol? Aki bármelyik kérdésemre tudja a választ, kérem írja meg! Köszönöm!

Az Expendables c. akciófilm matuzsálem korú főszereplője Sylvester Stallone ad interjút a YouTube-on. A poént nem lövöm le, érdemes megnézni! Annyi biztos, hogy nem a szokásos interjúról és videóról van szó.

Végül pedig kíváncsian várom Kevin Macdonald, Ridley Scott és a YouTube felhasználóinak közös produkcióját, amit feltöltött videókból készítenek. A projektet Sir Ridley Scott támogatja, melynek lényege, hogy egy globális forgatási napon, július 24-én felvett videókat bárki feltöltheti a csatornára. Ezekből válogatnak majd az alkotók és készítik el az utókor számára Az élet egy napban c. filmet. A projekt magyar oldala itt található. Az elkészített videók feltöltésére július 31-ig volt lehetőség – így az is megeshetett, hogy valaki nem aznap készítette el. A legérdekesebbnek vélt anyagokból a 2011 januárjában megrendezésre kerülő Sundance fesztiválra készítik el a dokumentumfilmet.

Talán az első és legfontosabb ilyen dolguk, hogy mindig más rendezővel dolgoznak együtt a klipjeikben. Minden rendező csak egyszer kap esélyt. “Egyszer alkosson jót és nagyot. Nincs második lehetőség.” – mondták a fiúk és igazuk van. Persze ennek megvan az a veszélye is, hogy mellényúlnak, de az egészséges “vizsgadrukk” még mindig jobb, mint a “dolgoztunk már együtt, nem kell izgulni” hozzáállás. No meg, eleve jól választanak.

Folyamatosan figyelik a trendeket, övék volt az első zenei DVD,  volt animációs klipjük és egy 5dmarkII fényképezőgéppel készítették a Budapest nyáron sokkal szabadabb c. dalukból klipjüket is – itthon szintén elsőként.

Bár az első pendrive-os megjelenést a Zanzibár tudhatja magáénak, Ákos pedig Blu-ray-en jött ki először, elsőként azonban az AC fiúk jelentkeznek majd egy 3D-s klippel. Ezt Géczy Dávid rendezi, akinek ez az első ilyen munkája. Mint mesélték, teszt módban van ez a fajta megjelenítés, de úgy gondolták, ki kell próbálniuk. Qka azt mondta, hogy külföldi elemzők szerint a 3D-s tartalmak fogyasztása hamarosan nagyon meg fog nőni. Ezt a tévék még évekig nem tudják kiszolgálni, de az internet és elsősorban a YouTube igen. És ők ott lesznek. Hát itt van a kutya elásva. Nem is volt időm nagyon elmélyedni ebben, mert Ricsi egyből hozzátette, most, karácsonykor nem lesz ritka dolog a 3D-s monitor, ami ugye, kapu az ilyen tartalmakhoz…

Ricsi egyébként nagyon hisz abban, hogy az emberek idővel fizetni fognak a letöltött zenéért. Tudják (naná!), hogy a CD halott és a letöltés a jövő jelen. Egy olyan rendszerben hisz, ami időről időre átnézi a gépet és jelzi, ha valami illegálisan (fizetés nélkül letöltve) van ott és lehetőséget ad annak legalizálására, de addig is teszik a dolgukat. Érdekes volt hallani, hogy furcsa, látszatra egymásnak feszülő, de egymást jól kiszolgáló kettős érdekük van. Egyrészről ott van a kiadójuk, akinek a fizikai hordozók utáni bevétel számít, másrészről nekik, mint előadónak az a legfontosabb, hogy a dalaik terjedjenek és célba érjenek. Ha CD-n, akkor úgy, ha neten, akkor úgy, teljesen mindegy, csak eljusson a célközönséghez. Eljussanak ahhoz a közönséghez, aki nagyon kritikus, szelektál és megtalálja a saját dalait. Megtalálja és emlékszik, emlékszik arra, ami üt (Takarítónő, Hazafelé az út veszélyes, Mindenki azt akarja, Ülünk a vonaton, Csak karácsony, Budapest nyáron sokkal szabadabb, Csillogjon csörögjön!), ami megmarad. Ők lesznek azok, akik aztán a koncertekre is elmennek majd.

Lenyűgöztek. Itt vannak, tessék, 21 éve. Úgy tűnik értik mi történik, merre tart a világ és igyekeznek képben lenni. Érdemes tanulni tőlük.

Pár éve még a szélesvásznú tévé, majd a vékonyabbnál vékonyabb képcső volt újdonság, most pedig már a szemüveggel vagy anélkül is látható 3D-s hatásokat kiszolgáló és átadó tévé-, számítógép-, mobilkijelzőkről beszélünk. Nagy változások előtt állunk, tudja ezt a Google is, tudják sokan,  készülnek is rá rendesen. Kérdés, hogy az új internet-hálózatok mikor gyűrűznek be a hétköznapokba.

Ilyen, bár nem belülről induló kezdeményezés a MarkMyProfessor is. Ahol mindenki kedvére osztályozhatja és értékelheti saját tanárait. Az összes főiskola és egyetem megtalálható a rendszerben, azon belül a tanárok is. Őket lehet osztályozni, sőt, tovább mentek a fejlesztők, nem csak a tanárt, hanem annak kbző óráit is. Így a felhasználók mások értékelése alapján dönthetnek arról, hogy az adott tanárnál vesznek-e fel tantárgyat vagy sem. Mondjuk nem tudom ez milyen személyiségjogi kérdéseket vet fel, de érdekes téma… Viszont a fordítottja is igaz: aki először aknázza ki a lehetőségeket, az tudatos irányítással jó képet tud kialakítani akár saját óráiról, akár az intézményről, hiszen a rendszer megkönnyíti a visszajelzéseket.

Aztán ott van a felsőfokon.hu, ami komoly külső-belső átalakításokon esett túl és egyfajta hallgatóknak szóló közösségi portál próbál lenni. Bár a blog funkcióját nem értem, hiszen van rá ezer másik. Lehet csak a reklámokat akarják így értékesíteni? Mert akkor kicsit életszerűbbre kellene festeni a dolgokat. Az albérlet és szakmai hírek oldala baromi hasznos, sőt a pályázatok között is találtam érdekeset – itt már tényleg csak a relevanciát kellene növelni a személyes beállításaim alapján. A jegyzetkeresőből többet néztem volna ki, hogy őszinte legyek, bár legalább egy helyen van a legtöbb egyetem jegyzet linkje. A tartalom beküldés menüpontot kiegészíteném még egy hír beküldéssel is, hiszen még is csak a közösségi médián van a hangsúly. A Fórum létét nem értem, mert azt ma már nem fórumnak hívják, ami az, hanem rajongói oldalnak, vagy ilyesmi. A szakmai hírlevél üdvözülendő gondolat, remélem jól összeszedik a fontos infókat, sőt ezt kiegészíteném a már említett személyes preferenciák által történő pályázat és albérlet ajánlással. Viszont még mindig nem tudom miért járjak fel ide folyamatosan (pláne, ha megkapom a híreket mailben), de jó irányba tartanak a dolgok – ha 5 évvel ezelőtt lennénk.

A legzavaróbb, hogy az impresszumban bárkire kattintok ezt dobja a gép: “A kért oldal nem található. Elképzelhető, hogy hibásan kaptad ezt a hivatkozást vagy a hivatkozott tartalom törlésre került.”. Szóval 2010-ben, ha már azon kevesek közé tartozom, aki szeretne visszajelzést küldeni, akkor baromira zavaró, ha ezt nem tudom megtenni. De lehet csak én nem találtam sehol sem e-mailt, viszont a legkézenfekvőbb helyeken kerestem.

Végül egy – természetesen – EU-s pályázati pénzből létrehozott, az oktatást megreformálni kívánó oldalt ajánlanék. A Videotoriumra bárki, aki “a felsőoktatási (hallgatók, oktatók), kutatási és közgyűjteményi közösség felhasználó”ja szabadon tölthet fel videókat. Órai anyagot, prezentációt, workshop vagy konferencia jellegű témákat. A videókat bárhonnan el lehet indítani. Lehetőség van egy képernyős és két képernyős módra, sőt ez szabadon méretezhető. Ezen kívül a slideokat is végig lehet nézni, ha valakit csak azok érdekelnek. Kérdés, hogy melyik intézmény tudja majd legelőször úgy alkalmazni, hogy az előnyére váljon. Mert vannak olyan előadások, ahol a szemléltetéshez szükségesek olyan kijelentések, amelyek a szövegkörnyezetükből kiragadva akár provokatívak is lehetnek, ez pedig a jó magyar közegben könnyen megeshet.

Az azért ciki, hogy a regisztrációnál a Súgóban latin töltelékszöveg van.

Ennél a pontnál azért felmerül bennem, hogy miért nincsen még olyan országos elektronikus dolgozattár, amely a tudomány nevében egy országos adatbankot képez ezekből. Ide minden magyarországi felsőoktatási intézmény köteles lenne leadni a nála végzett hallgatók záró-, szak-, diploma, mesterdiploma-, doktori és tdk-dolgozatát. Így könnyebb lenne kizárni a plágiumot és kevesebb ugyanolyan, vagy fölöslegesen ugyanazt a témát sokadszorra feldolgozó írás születne. Sokat fejlődhetne a dolgozatok minősége, nem beszélve arról, hogy a magyarországi kutatások is átláthatóbbak lennének. Fontos, hogy a rendszer szabadon hozzáférhető legyen minden magyar állampolgárnak, lehessen kategóriák és tartalom alapján keresni, sőt hozzáférhetők legyenek ezek digitális és/vagy nyomtatott formában. Nyilván, a titkosítási kérelmeket figyelembe véve. Tudomásom szerint ilyen rendszer nincs, de miért? Lehet hogy ez sértené az egyetemek autonómiáját? A tudomány ennél azért előbbre való, remélem ebben egyet értünk.

Szóval, aki elsőként tud lépni az nyerő lesz, hajrá!

A Facebookon is szervezik az adományok gyűjtését. http://www.facebook.com/event.php?eid=127536800609559#!/event.php?eid=127536800609559&ref=ts

Zsiros László Róbert is felhívta a  figyelmet arra, hogy a szendrőládi önkormányzatnak lehet utalni a 11994002-06348106-10000001 számlaszámra– Községi Önkormányzat, Szendrőlád néven, a közleménybe írjátok be, hogy Árvíz.

Valamint a Dunaújvárosi Főiskola Hallgatói Önkormányzata is gyűjtést szervez.

Aki tud, segítsen.

Felvettem a kapcsolatot az EUROPE DIRECTtel, és megírták nekem, hogy az EU-n belül, hogy is működik a népszavazás. Népszavazás nincs, csak polgári kezdeményezés. Viszont ez is annyira friss (ez a lemaradás az EU-nál eléggé meglepett), hogy csak 2010. március 31-én fogadta el az Európai Bizottsága a polgári kezdeményezésről szóló rendelet megalkotására vonatkozó javaslatot. “A javaslat rögzíti az országonként szükséges aláírások számát, valamint előirányozza, hogy a Bizottság három tagállamban 300 000 aláírás összegyűjtését követően vizsgálja meg a kezdeményezés elfogadhatóságát. A javaslat az aláírások összegyűjtésére egyéves időkorlátot ír elő, továbbá négy hónapot biztosít a Bizottságnak a kezdeményezés vizsgálatára és a további eljárás megállapítására.” Az jó pont, hogy nemzetközi összefogásra ösztökél a dolog, ennek nagy ereje lehet és a sajtónak is van min csámcsognia nemzetközileg.

Holnap, azaz pénteken megyünk el Dinya Péter kollégámmal az Osztrák és Svájci Nagykövetségekre. Svájcban nagy hagyománya van az online szavazásnak, a sógoroknál meg külön szervezet vizsgálja az elektronikus szavazás (e-voting) lehetséges megoldásait.

Remélem idővel az állami elektronikus szavazatszámlálásért felelős cég is visszarí, hogy mikor tudnak fogadni minket és akkor beindulnak a dolgok.

Bementem, leültem egy székre és mint az elítélteknek egy ideig fel kellett tartanom a nevemet és kódszámomat. Aztán Schuster Ricsi szólt, hogy nyugodtan tegyem magam mellé, ne zavarjon beszélgetés közben. Jó fej volt, mert valószínűleg ezzel babráltam volna. Máté Kriszta, Peller Mariann, Fekete Ibolya és még pár diák voltak bent szóbelin, de Rangos Katalin nem volt ott.

Hol tanulok? Mi az a médiatechnológus? Szoktam-e nézni online videókat? Mi a tartalmi különbség az online és a tévés videók között? Mi a kedvenc tévés műsorom és miért? Elmondtam, hogy a Napló, majd erről kellett egy kicsit angolul beszélnem. Aztán Kriszta megkérdezte miért szeretem a Naplót, itt elmeséltem Pistike történetét, aki egy növekedési rendellenességben szenvedő gyermek. Az ő sorsát mutatta be három részben a Napló és harcolta ki neki az OEP támogatást is a gyógyszerre.

Nagyjából ennyi volt, kijöttem, megkönnyebbültem. Holnap a kreatív írás jön. Szorítsatok!

A könyv elolvasása előtt érdemes ismerni a Linked, vagy magyarul Behálózva címmel megjelent könyvet, mert ez részben előzménye ennek, még ha a mostani ettől teljesen függetlenül is keletkezett. Kb. 5 év munkája a Villanások, ebben kutatások eredményeit tárja az olvasó elé regényes, esettanulmányos formában. A világon pár kutatót felkért egy adott mobilszolgáltató, hogy noname ügyfeleik adatait elemezzék és próbáljanak abból következtetni, jósolni. A mobilcégnek a törvény által csak onnantól kezdve vannak adatai valakiről, hogy felveszi a telefonját, SMS-t küld, tehát a hálózaton keresztül használja azt. Azt is tudják róla, hogy adott pillanatban hol van (pontosabban melyik adó-vevő toronyhoz van a legközelebb), de ezeket nem szabad tárolni. Na most, mivel az utóbbi 5 évben mennyiségileg több információ keletkezett az emberekről, ez tudományos értelemen megnövelte az elemzések minőségét is. Így pár hétnyi adat után több, mint 90%-os pontossággal lehet tudni, hogy ki hol fog tartózkodni, adott időpillanatban. 100%-ot nem lehet elérni, mert a természeti jelenségek, balesetek, más tényezők, azaz a véletlen ezt csökkentik. Viszont pl. az egyén környezetében lévő más egyének, jobb esetben barátok adatainak elemzésével az egyén viselkedésének pontosabb megjósolása tovább nőhet.

Miért fontos ez? Ki és be tudunk kapcsolni géneket, meg tudjuk mondani, hogy egy adott anyag hogy viselkedik adott körülmények között, de jelenleg nem tudjuk még jól modellezni a vírusok, betegségek vagy a gazdasági válságok terjedését, hatását. Viszont ilyen adatok meglétével lehet tudni, hogy egy adott fertőzött személy milyen úton és milyen valószínűséggel terjeszthet egy adott betegséget. Hogy egy gazdasági válság hol, milyen hatással lehet. Hogy mely csoportoknak hol és milyen reklámokat érdemes elhelyezni.

A beszélgetés nagyjából erről szólt, és ezek fontosságáról. Három érdekes dolgot említett még a szerző:

1. Barack Obama volt az első olyan amerikai elnök, aki úgy kampányolt, hogy nem fogadta el a kormányzati (kb. 100 millió dolláros) kampánypénzt, hanem helyette a Behálózva c. könyvet vette alapul. És azokat a kapcsolati csomópontokat (véleményvezéreket), tehát valamilyen okból kifolyólag fontos embereket vette célba, akik hatni tudtak sokakra. Így lett neki sok kis ember pénzéből egy hatalmas kampánykerete.
2. Vagy megfordítva, az AIDS terjedését például a nagyobb csomópontokon keresztül lehet csökkenteni, gátolni. Tehát nem a fertőzött terhes anyákat kell elsősorban kezelni, hanem a vírust terjesztő (sokakkal kapcsolatban lévő) prostituáltakat.
3. A most megjelent könyvével kapcsolatban érdekesség volt, hogy a fiatalokról rengeteg dolgot lehet megjósolni két időpont kivételével. A péntek és a szombat estén kívül lehet tudni hol tartózkodnak, de erre a két alkalomra baromi nehéz következtetni. Az könnyíti talán a dolgot, ha konkrét csoportok adatait vizsgálják, hiszen ők és szokásaik hatnak egymásra, együttesen könnyebben jósolható a helyzetük.

Ilyen adatokból már most is sok van és persze egyre több és több lesz, gondoljunk csak a bankkártyás fizetésekre, a facebook bejegyzéseke, hozzászólásokra, a google keresésekre. Ezekre pedig egyre minőségibb kutatások (hisz a könyv anyaga 5 éve készül), értékelések állnak rendelkezésre. Ez persze egyszerre jelent komoly adatbiztonsági kérdést és célzottabb, személyre szabottabb szolgáltatásokat is.
Az író itt lesz a könyvhéten is, lehet még vele találkozni.

Hát, ha nyomtatott sajtó, akkor legyen ez! Legyen ez, egy jól kiépített papír-újrahasznosító rendszerrel összekötve.

Egyébként azokban a napfény világította e-book olvasókban hiszek, amelyeken ugyanezt meg tudom tenni, csak papírnyomtatás nélkül. Nem a költségek zavarnak, hanem a papír felhasználása. Csak jutnánk már el odáig, hogy mindenkinek van ilyen eszköze, amin tájékozódik, könyvet, tananyagot, bármit olvas.

Imádok vitázni, ez a német emelt szintű érettségire vezethető vissza, ahol érveket kellett felhoznom a vitapartneremmel szemben, persze ott a beszéd használata volt a cél, nem a meggyőzés. A Media Hungary-n volt pár vitafórum, párat meg is hallgattam, de erősen hiányoltam valamit. A konklúzió, avagy a 30 perces érvek, álláspontok ütköztetése után semmi nem történik. SEMMI. Mindenki feláll és hazamegy, lehet, hogy a háttérben alkuk, szövetségek köttetnek, de ezt senki nem látja és többnyire nem is jellemző.

Vegyünk egy példát, új médiatörvény. Nem emlékszem, hogy olvastam, láttam vagy hallottam volna bárhol is, hogy a szakma, a média szakma leült volna és kidolgozta a saját javaslatait, elképzeléseit, ebben önszabályozásokkal, külföldről átemelt gyakorlatokkal, stb… és odaadta volna az országgyűlésnek. Helyette inkább megelőlegezett, folyamatos és utólagos pánik meg hőbörgés van.  Oké, értem én, hogy a törvényalkotóknak kellene felajánlani a pertut, de ha ez így nem megy, akkor lépjen a másik. Még azzal is tisztában vagyok, hogy a javaslatok 100%-át nem fogják elfogadni, átvenni, de statisztikai alapon a 0%-nál – egy ilyen gesztus és erős szakmai nyomás hatására – többet. Vagy ez így nem működik? Tényleg arról beszélünk, hogy nincs kommunikáció a törvényhozás és bármely szakma, avagy a lehetséges törvény érintettjei között 2010-ben?

Egy vitának szerintem nem az lenne a célja 2010-ben, ami eddig volt. Itt már kőkeményen alkotni kellene, javaslatokat tenni, felülvizsgálni, együtt gondolkodni, TENNI, TENNI és TENNI! Aztán meg csodálkoznak, hogy a fiatalok passzívak és érdektelenek. Persze, mert a sehová sem vezető meddő vitákkal könnyű elfedni a problémák valós okát: nincs összefogás, nincs közös cselekvés.

Nem biztos, hogy a konferenciának ez illik a profiljába, de egy ilyen lépéssel számon kérhetők lennének a felek, párbeszéd lenne a két oldal között, értelmes(ebb) törvények születnének (mint enélkül). Kommunikációját tekintve bármely kezdeményezés, a helyszínen elfogadott és írásban rögzített együttműködések, irányelvek, megegyezések elfogadása pozitív üzenet és előrelépés. Én ezt hiányolom. Nem csak innen, hanem mindenhonnan.

Ui.: Én igyekszem a saját környezetemben, saját szintemen tenni ezért.

A neten mindannyian egyenlők vagyunk. És közben mégsem. Hiszen akinek pénze van, még inkább ott lehet, ahol csak akar. (Persze kérdés, hogy mindenhol ott kell-e lennem, vagy csak ott, ahol értelme is van?) De a hétköznapi emberek saját erejükből is lehetnek véleményformálók, ezt elsőként a bloggerek sejtették meg. Azóta pedig mára bárki szabadon csiripelheti véleményét. Persze, mi az az üzenet és hogyan kell célba juttatni, hogy ne vesszen el a zajban? Abban a zajban, amely egyébként nem több mint a státuszüzenetek kihangosított „közösségi” ordibálása.

Erre is kereste a választ 2010 első NetMiniszterelnöki választása, amit a Média Hungary és a hetivalasz.hu kezdeményezett. Az innovatív online kampányverseny célja, az volt, hogy a 18-24 éves korosztály vállalkozó kedvű és tehetséges fiataljai, a rendelkezésre álló eszközöket megfelelő módon alkalmazva, szinergikus hatást érjen el és bemutassa, hogy a hétköznapi emberek is tudnak nulla forintból énmárkát építeni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ingyen lehetséges mindez, de alapvetően anyagi ráfordítást nem igényelt. Ehelyett inkább időben, energiában és figyelemben mérhető a befektetett munka. Előadásomban igyekszem bemutatni az online kampányban szerzett tapasztalataimat.

Recept online kampányhoz

Hogyan függ össze a hiteles külső, a megalapozott szakmaiság és az üzenet célcsoportokra optimalizálása?

1. A külső. Építsd fel magad! Mit képviselsz? Kit képviselsz? Csapzott hippit, nőkért küzdő nőt, szocialista munkásembert, minden fiatalt, fiatal értelmiséget, a betegeket? Döntsd el és tükrözd külsőségeidben is, mindenképpen légy határozott, céltudatos, de ismerd el, ha hibázol. Légy szakértője a témádnak, egyszerre fiatalos és érett.
2. Végy egy üzenetet! Ha szükséges, tisztítsd le, darabold fel, alakítsd át, hogy mindenki megértse.
3. Végy egy marék csapatot! A kollektív tudás fontos, avagy nem kell mindenhez értened. Vond be őket a programok kidolgozásánál – megfelelő irányítással mindenki picit hozzátesz, elvesz, finomít. Vagy érts mindenhez, vagy meg kell keresni azokat, akik értenek ahhoz, amihez te nem. Legyen szakmai-, online-, dizájn-, stb. szakembered, és persze tanulj meg Te is mindent – így leszel hiteles.
4. Légy pitypang, szórd el a magvaid és légy ott mindenütt! Ha megvan az üzenet, és be is van csomagolva, akkor tedd fel mindenhová!(YouTube, IwIw, Facebook, Twitter, stb.)
5. Vagy mégsem? Lejárt a túlfűszerezés időszaka, célzottan ízesítünk! Különböző megszólítás, de azonos tartalom; ugyanazon téma szeriőz, bulvár és bulvár-szeriőz megfogalmazása célcsoportra optimalizálva.
6. Ki jön ebédre? Éder Krisztián SP gyorsan mozgósítható, 5000 fős twitter rajongói tábora, vagy a BrandTrend, emtv.blog.hu, stb… szakmai olvasói, hallgatói?
7. Vendéglátás. Rólad? Neked? Veled! – avagy szeretjük, ha partnernek tekintenek minket.
8. A házigazda. Hogyan lehet valaki véleményvezér a publikáláson kívül? Mutatkozzon velük? Hasonuljon hozzájuk? Hívja fel magára a figyelmet? Nyaljon be? Nem! Legyen önmaga.
9. Tálalás. Megvan az étel, elkészítettük, tudjuk kinek szól és hogyan szereti, már csak az a kérdés, hogy több fogásos vagy főfogásos a tálalás? Hosszan pirítva vagy hirtelen kirántva? Folyamatos megjelenés a médiában, tehát a márka bevezetése, vagy rövid idő alatt történő nagy erejű infó dömping?
10. Asztalhoz! Még kapcsoljuk be a tévét háttérzajnak. Az időzítés és jelenidejűség jegyében fogjuk meg őket és ültessük a gép elé asztalhoz. Most! Gyorsan! Amíg még meleg.

Jó étvágyat!

Horváth Dávid